Dictionar

Spitz

Parte de vorbire: s.
Origine: (germ. Spitz)

1. câine de aport, de rasă germană, cu blană deasă, urechi ascuţite şi coadă stufoasă, vioi şi jucăuş.

Acicular; aciculiform

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acicularis; aciculatus; aciculifer; aciculiformis

2. FR aciculaire; aciculé; aciculifère

3. EN acicular; needle-spaped; aciculate; sharp pointed

4. DE nadelförmig; nadelspitzig; spitzlaufend; nadelartig

5. RU иrловидный; иrольчaтый; иrлоносный

6. HU tűalakú, tűszerű, tűhegyű, szúrós

Acrodrom

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acrodromus

2. FR acrodrome

3. EN acrodromous

4. DE spitzläufig

5. RU остробежный

6. HU csúcshoz futó

Acrofix

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acrofixus

2. FR acrofixé

3. EN acrofixed

4. DE bei der Spitze befestigt

5. RU острозaкреплённый

6. HU csúcsával odaerősített

Acrogen

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acrogenus

2. FR acrogène

3. EN acrogenous

4. DE akrogen; spitzständig; endsprossend

5. RU aкроrенный

6. HU csúcson keletkező, csúcson növekedő

Acumen; vârf

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acumen; cuspis

2. FR pointe; bout; poitu

3. EN point; tip

4. DE Spitze; Vorspitze

5. RU острие; остроконечие

6. HU hegy, csúcs

Acuminat

Parte de vorbire: Traducere
Origine:

1. LAT acuminatus; cuspidatus

2. FR acuminé; cuspidé

3. EN acuminate; taper-pointed; cuspidate

4. DE langzugespitzt; scharfspitzig; zugespitzt

5. RU остроконечный; зaострённый

6. HU hosszasan kihegyzett